ReceptekIde

MOTTÓ:Az élet fontos,kezdje a főzésnél.

Receptek székelyföldről.

Cikkek

Jellemzés:

Sárgásbarna, rozsdaszínű, ragadós kalapú, fenyvesben termő, közepes termetű tinóru. Sárga tönkjén, fiatal korban fölül finom, korpaszerű szemcsék vannak.


Kalap:

Kúpos, félgömb alakú, domború, végül ellaposodó, 3-10 cm, átlagban 5-7 cm nagy. Felülete nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Színe sárgásbarna, kissé vöröses árnyalattal vagy vöröses Marna. Az idős gomba sárgásra fakul, különösen a szélén. A kalap bőre könnyen egészben lehúzható.


Csöves rész:

Kezdetben szűk nyílású, fehéres vajsárga, később sárga és tág nyílású. A fiatal gombán kiizzadt sárgás, tejszerű folyadékcseppek láthatók. A spórapor barnássárga.


Tönk:

Aránylag alacsony, eléggé egyenletes vastag vagy felfelé kissé vékonyodó, rostos, tömör, 4-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Világossárga, felső harmadán apró, gyöngyszerű, majd barnás, korpaszerű szemcséket láthatunk.


Felhasználás:

A fiatal gomba frissen elkészítve jóízű, legjobb pörköltnek. Elkészítés előtt a kalap bőrét le kell húzni, különben az étel nyálkás lesz. Főzés közben megbarnul. Az idősebb példányok tönkjét és az elöregedett csöves termőréteget helyesebb lefejteni és eldobni. Nem eléggé állóképes, nehezen és rosszul szárad.


Hasonló fajok:

A fenyőtinóru tulajdonképpen két egymáshoz igen hasonló faj, amelyek gyakorlati jelentősége egyforma. Hasonlók az ugyancsak ehető, ragadós kalapú, fenyvesben termő gyűrűstinóruk is, de azok jól megkülönböztethetők azáltal, hogy tönkjükön gallér is van. A többi tinóru viszont nem ragadós kalapú, és általában nem fenyvesben termő.

Kalap:

3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború majd ellaposodik, végül tölcséressé válik, széle kezdetben begöngyölt, később hullámossá válik; felülete gyakran kissé egyenetlen; élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat.


Termőréteg:

mélyen a tönkre lefutó; eres, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó; a kalaphoz hasonló színű.


Tönk:

3-8 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; tömör, lefelé elkeskenyedő; a kalapnál kissé világosabb színű.


Hús:

vastag, tömör; fehéres, a kalapbőr alatt világossárga; jellegzetes gyümölcs illatú, nyersen kissé csípős utóízű.


Előfordulása:

júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.


Étkezési érték:

kiváló, ehető gomba, árusítható.


Megjegyzés:

hasonlít hozzá a mérgező világító tölcsérgomba, a mérges pókhálósgomba és az ehető rozsda-sárga tölcsérgomba, valamint a sárga gerebengomba.

Kalap:

10-30 (50) cm átmérőjű; fiatalon dobverő, illetve félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, közepén púpos marad; fehéres, halványbarnás alapon letörölhető barna, nagy, szálas pikkelyekkel díszített; púpja egyszínű, barna, sima. Lemezek: sűrűn állók, szabadok, a tönk körül gyűrűbe nőnek össze; fehéresek, idővel kissé barnás árnyalatúak lesznek.


Tönk:

15-30 cm hosszú, 1-3 cm vastag; karcsú, tövén nagy gumóval; fehéres alapon barnán márványozott; fejlett, vattás, összetett gyűrűje - gallérja - eltolható; kalapból csuklósan kifordítható.


Hús:

A kalapon puha, vastag, a tönkben szívós, rostos; fehér; kellemes illatú, mogyoróízű.


Előfordulása:

májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, világos erdőszélen, réten növő, gyakori faj.


Étkezési érték:

ehető, árusítható, de csak a kalapja.


Megjegyzés:

hasonlít hozzá a mérgező párducgalóca, az ehető óriás csiperke, piruló őzlábgomba és karcsú őzlábgomba.


Elkészítése:

A legfinomabb kirántva. De ha többet szedünk belőle (nem sokáig tárolható nyersen, max. 1-2 nap) akkor mindíg készítek egy gombapörkölt alapot (hagyma, gomba, só, bors, paprika) és adagokban lefagyasztom. Utána előveszem és lemixelve felhasználom csirkepörkölthöz, gombaleveshez meg sok más ételhez. Ennek csak a fantázia szabhat határt.

Kalap:

5-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, végül tölcséres lesz, széle sokáig aláhajló; fehéres, krém-fehér, idősebb korban okkeres, világosbarna foltokkal; felülete sima, csupasz, matt, száraz időben táblásan repedezik.


Lemezek:

a tönkre lefutók, sűrűn állók, keskenyek; fehérek vagy krémszínűek, idősen okker-barnásan foltosodhatnak.


Tönk:

3-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, a töve felé elvékonyodó; fehéres, okker-barnán foltosodó; felülete csupasz, kissé egyenetlen.


Hús:

kemény, pattanva törik; fehér színű, megszáradva, különösen a tönkben sárga; sérülésre bőséges, fehér színű tejnedvet ereszt; szagtalan, égetően csípős ízű.


Előfordulása:

júliustól októberig, lomb- és fenyőerdőben gyakori, a szárazságot jól tűrő gombafaj.


Étkezési érték:

csak sütve fogyasztható.


Megjegyzés:

hasonlít hozzá a nem ehető pelyhes keserűgomba, a rózsáslemezű keserűgomba és az ehető földtoló galambgomba.


Elkészítése:

A szárát levágjuk, megpucoljuk a gombát. Kalappal lefelé olajban pirosra megsüntjük, megfordítjuk sózzuk és a kalap mélyedésébe júhtúrót teszünk. A turó olvadásáig sütjük. Melegen, kenyérrel fogyasztjuk.

Disznólkodás

Székelyföldi kolbász

Hozzávalók: 10 kg. Bővebben ...

Abált szalonna

Hozzávalók: 0,5 kg nyers szalonna. Legjobb a Bővebben ...

Füstölt májas hurka

Hozzávalók:1 kg disznómáj, 1 kg tokaszalonna, 60 dkg Bővebben ...

Kocsonya

Hozzávalók:2 kg köröm, Bővebben ...

Disznósajt

Hozzávalók:1 fej, 1 kg toka, 70 dkg Bővebben ...

Májas hurka

Hozzávalók:1 kg máj, 1 kg Bővebben ...

Scroll to top